1. Archívum
  2. A mezőhegyesi Kaiser manőver

A 19. század végi európai rendezés a 20. század elejére repedezni kezdett. Mind élesebbé váltak a gazdasági-politikai ellentétek az országcsoportok között. A balkáni háborúk (1912-1913) már azt mutatták, hogy a történelem kohójában ismét izzásig hevültek a dolgok. Csanád megye és Mezőhegyes az 1912 szeptemberében – Ferenc Ferdinánd vezette nagy hadgyakorlat idején – bemutatott új haditechnika láttán sejthetett meg valamit a modern háborúból. A vidám tömegjátéknak látszó katonai demonstráció után a robbanást a szarajevói pisztolylövés indította el.

Az osztrák-magyar hadsereg nyári hadgyakorlatainak helye rendszerint mindig hegyes vidék volt, 1912-ben azonban már tavasszal lábra kaptak a hírek, hogy az évben az Alföldön, sík területen kívánják megrendezni az úgynevezett király gyakorlatot (király gyakorlatnak az olyan hadgyakorlatot nevezték, melyben a szembenálló hadseregcsoportok egyikét egy főherceg, vagy maga a király vezette). Az Északkelet című napilap 1912. április 19-ei száma hírt ad arról, hogy Schemua Balázs vezérkari főnök már két napja terepszemlét tartott néhány vezérkari törzstiszt társaságában Csanád-, Csongrád-, és Torontál vármegye síkföldjén. „Schemua Balázs vezérkari főnök a tegnapi napot vezérkarával együtt Mezőhegyesen töltötte, hol a hadgyakorlatok idejére a trónörökös lakásául a mezőhegyesi belsőpark legszebb palotáját szemelte ki” – tudósít az Északkelet.

A Békés című hetilap 1912. július 14-ei száma arról ad hírt, hogy szeptember 7-től szeptember 14-ig Ferenc Ferdinánd főherceg jelenlétében Békéscsaba, Szeged és Temesvár között „nagyobb hadgyakorlatok fognak tartatni”. A hadgyakorlatok színtere északról Szentes, Békéscsaba és Gyula, keletről Kisjenő, Pankota, délről Temesvár és nyugatról a Tisza folyó által határolt terület lesz. A belügyminiszter (Lukács László, a Lukács-kormány miniszterelnöke és egyben belügyminisztere, korábbi pénzügyminiszter) a fenti körülményt közölte a vármegyével, elrendelte a közlekedési útvonalak és hidak azonnali karbantartását, és kötelezte az elöljárókat, hogy közöljék a „katonai hatósággal” a rossz ivóvizet szolgáltató kutakat, valamint jelentsék az esetleges járványos betegségeket. A közrend, a közbiztonság fenntartásával, megóvásával, valamint a hadgyakorlat előkészületeinek felmérésével, elvégeztetésével és ellenőrzésével Szabó László miniszteri tanácsost bízta meg.

Érdekes dologról számol be a Délmagyarország 1912. augusztus 22-ei száma, melyben az újság tudósítója azt az értesülést osztja meg az olvasókkal, hogy miért éppen Mezőhegyes ad otthont a király gyakorlat főhadiszállásának? Néhány lap ugyanis olyan kommentárt fűzött a hírhez, mintha az Alföldnek az olasz Pó-vidékéhez való hasonlatossága miatt lenne Mezőhegyesen a nagygyakorlat, tekintettel egy esetleges olasz háborúra. A Délmagyarország tudósítója azonban fülest kapott egy magasrangú katonatiszttől, hogy egészen más oka van a helyszín megválasztásának. Schemua vezérkari főnök ugyan ez alkalommal is hegyes vidékhez ragaszkodott, ebben a kérdésben azonban döntő szava volt Ferenc Ferdinándnak, ő pedig sík vidéket választott, és konkrétan ő jelölte ki Mezőhegyest hadiszállásául. Mint kiderült, „a trónörökös jól ismerte ezt a csodálatos kis várost” – írja a Délmagyarország. Történt egy alkalommal, hogy 1907 tavaszán József főherceg látta vendégül az inkognitóban vadászó Ferenc Ferdinándot, aki akkor napokat töltött Mezőhegyesen. A trónörökös egy prágai katonai parádé kellős közepén hagyta ott szó nélkül az ünnepséget és meg sem állt József főherceg 40 ezer holdas kisjenői uradalmáig. Ferenc Ferdinánd teljesen titokban akarta tartani vadászatát, ám Mezőhegyes környékén aradi huszártisztek felismerték, így terjedt el hamarosan annak a híre, hogy a trónörökös feltűnés nélkül hagyta ott a cseh fővárost. „E vadászati kirándulás alkalmával ismerte meg a gyönyörűen felszerelt kisvárost és ezért esett a választása azonnal erre a pompás, kertszerű városkára” – tudjuk meg az újságcikkből.

 Ugyancsak a Délmagyarország augusztus 22-ei száma ad hírt arról, hogy Ferenc Ferdinánd Jankovich Lőrinc magánlakásában fog lakni. A nyolc szobás úrilak, amely Mezőhegyesnek kis fenyvesektől szegélyezett főutcájában áll, már elkészült arra, hogy a trónörököst vendégül lássa. A bútorokat kihordták és halványzöld színűre festették be a szobákat, azonban a lakosztály berendezését csak szeptemberben végzik el. A bútorzat a főhercegi lakások berendezésével együtt tízezer koronába kerül. Ferenc Ferdinándnak tábori ágyat és hozzávaló ágyneműt Bécsből küldenek.

Szeptember 5-én Aradról jelentik a felettes szerveknek, hogy minden készen áll a hadgyakorlatokra érkező trónörökös fogadására, aki valószínűleg szeptember 9-én délelőtt érkezik majd Mezőhegyesre. Az állomáson már felállították a díszsátort, amelyben a fenséget üdvözlik. Még szeptember 6-ika előtt várják Mezőhegyesre a katonai léghajósosztály három léggömbjét. A léghajós tisztek és a legénység számára már épül a szállás. A katonapilóták a mezőhegyesi községházán fognak lakni – írja a Pesti Napló.

Ferenc Ferdinánd vonata szeptember 9-én, hajnali öt órakor érkezik Szegedre és ezt megelőzőleg néhány perccel fut be Szeged-állomáson az úgynevezett „hadgyakorlati vendégvonat”, amely az attasékat és a külföldi előkelőségeket hozta. A trónörökös vonata egy udvari kalauzkocsiból, egy MÁV termeskocsiból, egy K. und K. Staatsbahn termeskocsiból, két udvari termeskocsiból, egy udvari konyhakocsiból és egy udvari konyha-mellékkocsiból áll. A trónörökös vonatát Ceglédig Décsey Zsigmond balparti üzletvezető, Ceglédtől Szegedig Uray Zoltán szegedi üzletvezető-helyettes és Szegedtől Mezőhegyesig Fábry Sándor, az ACsEV (Aradi és Csanádi Egyesült Vasutak) vezérigazgatója vezeti – tudósít a Délmagyarország.

A Nyugat folyóirat újságírója nem túl jó véleménnyel van a trónörökösről. Pásztor Árpád a Nyugat 1912. 18. számának Figyelő rovatában a következőket írja:

„Hirlapírói végzetem úgy akarta, hogy én is lementem a nagygyakorlatra és hogy két napig egészen közelről láttam a magyar trón leendő urát, megfigyeltem kézmozdulatait, hallottam a hangját, észrevettem a szeme pillantását, – mindmegannyi jelet, melyek egy ember belső életét mutatják. Nem vagyok vasárnapi psichologus, hogy ezekből következtetéseket vonjak le és hogy ezekből a mozdulatokból következtessek a magyar nép sorsára, de mégis volt nehány tény, ami eléggé érdekes, sőt talán jellemző is.

 Míndenekelőtt nevezetes, hogy kikkel fogott kezet a leendő uralkodó. Mikor leszállt a vonatról, kezet nyújtott Serényi miniszternek. A közelállók szerint ez volt az első kérdése:

 – Ugye-e, gróf?

 Nem hallottam, de mondták. Kezet adott két magasrangú katonának, a főszolgabirónak nem, s utána egy polgári méltóságnak sem. Ugyanigy tett Makón, hol katonatiszteken kívül csak Glattfelder püspököt tüntette ki kézszorítással.

 …Ferenc Ferdinánd mint külön fogalommal nem törődött se Mezőhegyessel, se a nagy magyar alfölddel, se az ott lakó ezeréves néppel. Katona s néki minden föld itt vagy vadászterület, vagy katonai szempontból jó, esetleg rossz terrén. Nem érdekli semmiféle civilmunka, mesterség, vagy mesterkedés. Neki igazán mellékes, hogy a vezércikk írók meg akarják ismertetni a jó magyar néppel, ő bizonyára úgy érzi, hogy jó ezt az ismerkedési terminust minél későbbre kitolni, ma semmi szüksége sincs rá, de hogy minden pillanatban készen legyen az ismerkedésre, nagyon jól megtanult magyarul.”

Az egyik országos lap így számol be a kaiser manőverről:

„A jelenlegi feszült külpolitikai viszonyok között, a mikor az államok szinte lesben állanak s várva-várják, hogy mikor adhatnak fegyveres nyomatékot a jogos, vagy képzelt igényeiknek, kétszerte fontos volt, hogy a kettős monarchia hadgyakorlatai hadászati szempontból minő eredménynyel végződtek?

A hadgyakorlatokon jelen volt Ferencz Ferdinánd trónörökös, számos királyi herczeg, a magyar és osztrák kormány számos tagja, külföldi katonai attasék. Mezőhegyes, Makó, Szeged, Csanádpalota környéke volt a hadgyakorlatok szinhelye, mert a terep megfelelt a kitüzött stratégiai czéloknak. …Százezernél több katona vett részt a fárasztó gyakorlatokon és a kik szemtanui voltak a lefolyt stratégiai eseményeknek, megállapították, hogy az idei magyarországi hadgyakorlatok jelentősége messze előre veti az árnyékát.

 Ezen a gyakorlaton, már számos osztrák és magyar katonai pilóta vett részt gépeivel. Megjegyzendő, hogy a felderítő és hirvivő pilóták kiváló sikereket értek el. A hadgyakorlatok sikerét maga a trónörökös is elismerte.”

A mezőhegyesi nagygyakorlatokról a Csendőrségi Lapok 1912. szeptember 22-ei száma is hírt adott:

„Megszűnt a mérföldekre hangzó ágyúdörgés, a gépfegyverek és puskák ropogása, a lovascsapatok látványosságszámba menő bravuros rohamainak robogása s nem hallatszik már a harsogó trombitaszó. A csapatok megtették kötelességüket. A vörösek megverték a kékeket, néhol a kékek is a vöröseket s aztán elszállították őket, kit erre, kit arra, a rendes állomásaikra. Mezőhegyes vidékén mostmár minden csendes. Szóval: az idei nagy harczi játéknak vége; katonai kifejezéssel szólva: lefujták.

 A nagygyakorlat a melyen mint tábori csendőrök s másként is, sokan résztvettek bajtársaink közül, a kiadott hadparancs szerint, igen jól sikerült. A hideg őszi szelek s a folyamatos esőzés nem lohasztotta a csapatok harczi kedvét, igen jó kondiczióban s a kitűzött időre, úgyszólván fennakadás nélkül teljesítették a felvonulásokat, támadásokat és védekezéseket, pedig valóságos sártenger volt az egész vidék.

 Kitettek magukért a repülőgép-osztály tagjai is. A felderítő szolgálat legnehezebb részét, hol egyedül, hol kettesben ülve a bizonytalan légi járművön, ők látták el, még pedig a legkitűnőbb eredménynyel. Sőt a küldöncz-szolgálatból is alaposan kivették a részöket, a fontosabb parancsok és jelentések fennakadás nélküli továbbításával. S ami az egészben legszebb: a motorok mindig jól működtek, a gépeknek baja nem lett és egyetlen lezuhanás nem történt az egész idő alatt. A nagygyakorlatok területének lakossága a sok mindenféle látottak és tapasztaltak között bizonyára őket: a levegő merész harczosait fogja emlegetni.”

A légi egységekről a következőket írja Pusztai János a Vendégek a repülés őskorában Szegeden című tanulmányában:

„A hadgyakorlaton jelentős faladat jutott a Fischamenben állomásozó légjáró csapatoknak is. Tizenöt aeroplánnal érkeztek a térségbe. A léghajók (1-1 Perseval- és Gross rendszerű) Csabán nyertek elhelyezést. Az aeroplánok megoszlottak a két főhadiszállás között. Szeptember 8-án több alkalommal is 3 repülőgép jelent meg a város fölött. A szegedi közúti híd körül pedig négy monitor cirkált és lőtte a repülőgépeket, azok pedig a szállító szekerekre tüzeltek és a monitorokat színes „papír bombákkal” támadták. Hatalmas tömeg figyelte mindkét partról és a hídról is ezt az érdekes játéknak tűnő csetepatét. Dolgavégeztével a légiflotta tovább repült Kecskemét irányába. Tizedikén csak egy repülőgép jelent meg Mezőhegyes felől a város felett, láthatóan földerítési céllal mintegy kétezer méter magasságban. Majd egy félóra múltával ismét megjelent egy másik aeroplán, de az rövid ittartózkodás után eltűnt, a felhők leplébe burkolózott. Szeptember 11-én ismét megjelent egy földerítő repülőgép Tápé és Szeged fölött. Hazay Sámuel hadügyminiszter és Ferenc Ferdinánd trónörökös értékeléséből egyértelműen kicsengett, hogy a légjáró csapatok technikai felszereltségét javítani és bővíteni szükséges, illetve a személyi állományát jól képzett pilótákkal kell kiegészíteni. Még egy helyi vonatkozású felelős mondat is elhangzott a trónörökös hadvezér szájából, nevezetesen, hogy »Szegeden, vagy térségében repülőteret kell létrehozni.«”

 A teljességhez hozzátartozik, hogy Mezőhegyes és Feketehalom környékén szeptember 11-én, szerdán 10 óra tájban egy huszár lovagolt fel a trónörököstől nem messze egy halomra és harsogó trombitaszóval hirdette a mintegy százezer embernek kedves hírt, hogy vége a fárasztó, kimerítő próbaháborúnak.

Tény azonban hogy a mezőhegyesi hadgyakorlatot nem mindenki fogadta ilyen lelkesen. Ady Endre – bár soha nem járt Mezőhegyesen – ekkor írta „A mezőhegyesi háború” című versét egyenesen a vezérkari főnöknek címezve.

„Drága istállókban kényes paripák,
Tíznek vagy húsznak millió az ára,
De piszkos csatakban, éjszakán, ködön,
Hurcolják gyilkoló próba-csatára
A fiainkat Mezőhegyesen

Világ bámulja a hős komédiát
(Nérók új cirkuszt mindig csak kilelnek)
S a kényes, becézett, drága fajlovak
A puska-robra horkanva figyelnek:
Durvult a világ Mezőhegyesen.”

Az antimilitarista költemény az 1913 március végén napvilágot látott „Magunk szerelme” című kötetben jelent meg először gyűjteményes formában.

A szarajevói merénylet 1914. június 28-án történt, melynek áldozata Ferenc Ferdinánd főherceg, az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse és hitvese Chotek Zsófia volt. Az elkövető: Gavrilo Princip nacionalista szerb diák. Ferenc Ferdinánd a figyelmeztetések ellenére a boszniai Szarajevóba látogatott, az ott tartott hadgyakorlat megtekintése céljából.

Július 23-án a monarchia ultimátumot ad Szerbiának: a szerb kormány hivatalosan ítélje el a merényletet, engedje meg az osztrák rendőrségnek a merénylet ügyének kivizsgálását. Szerbia nem fogadja el a követeléseket. Július 28-án a monarchia hadat üzen Belgrádnak.

A történet vége: egy hónapon belül kezdetét veszi a négy esztendeig tartó első világégés.

 Megjegyzések:

– Kaiser manőver, király gyakorlat, hadgyakorlat, nagygyakorlat, „mezőhegyesi háború”, tanulmányomban mind-mind egy fogalmat takarnak, melyet nem akartam egységesíteni, részben a forrásanyagok miatt, részben pedig éppen az olvasók miatt, más történelmi munkákat olvasva, segítendő, hogy egyazon dologról van szó;
– 1912 szeptemberében Désy Zoltán függetlenségi párti képviselő azzal vádolta meg a Nemzeti Munkapártot, hogy lopás útján került hatalomra, Lukács Lászlót pedig „Európa legnagyobb panamistájának” nevezte. A miniszterelnök rágalmazási pert indított Désy ellen, amelynek során kiderült, hogy pénzügyminisztersége idején állami üzletek után mintegy 4,5 millió koronát vett fel a Magyar Banktól, amit az 1910. évi képviselőválasztások költségeinek fedezésére befizetett a Nemzeti Munkapárt kasszájába. Miután a pert elvesztette, Lukács kormányával együtt lemondott;
– Hazai Sámuel hadügyminiszter nevét hol pontos i-vel, hol y-nal írják;
– A mezőhegyesi nagygyakorlatról készült fotókat Jelfy Gyula (1863-1945), a Vasárnapi Hírek fotóriportere készítette.

 

Felhasznált irodalom:

Ady Endre: A mezőhegyesi háború, http://vers-versek.hu/ady-endre/a-mezohegyesi-haboru/
Az idei nagy hadgyakorlatok, 1912 szeptember, www.huszadikszazad.hu
Az őszi hadgyakorlatok, Pesti Napló, 1912. szeptember 5.
Békés, Politikai, társadalmi és közgazdászati hetilap, 1912. július 14. 3. oldal
Békés, Politikai, társadalmi és közgazdászati hetilap, 1912. szeptember 8. 3. oldal
Békés, Politikai, társadalmi és közgazdászati hetilap, 1912. szeptember 15. 5. oldal
Csendőrségi Lapok, 1912. szeptember 22. 453. oldal
Délmagyarország, Schemua vezérkari főnök Szegeden, 1912. április 16. 3. oldal
Délmagyarország, Miért Mezőhegyesen lesznek a nagygyakorlatok?, 1912. augusztus, 22. 3. oldal
Délmagyarország, Szeged és a nagygyakorlatok, 1912. szeptember 7. 3. oldal
Északkelet, Független politikai napilap, Szatmárnémet, 1912. április 19. 3. oldal
Kenyeres Zoltán: Ady Endre, Korona, 1998.
A szarajevói merénylet, Múltunk, jelenünk és jövőnk, Történelmi portál, http://multunk-portal.hu
Pásztor Árpád: Ferenc Ferdinánd a gyakorlaton, Nyugat, 1912. 18. szám Figyelő rovat
Pusztai János: Vendégek a repülés őskorában Szegeden, Belvedere 2012/XXIV.2
Vasárnapi újság, 59. évfolyam 37. szám. Budapest, 1912. szeptember 15. 746-747. oldal
Wikipédia

Szöveg: M. Szabó Mihály (Forrás: vitalap.hu; 2017. február 21.)
http://www.vitalap.hu/index.fcgi?rx=&nyelv=hu&menuparam5=6&menuparam_6=4213
Fotó: Kerekes György képeslapgyűjteménye; Jelfy Gyula: Vasárnapi újság 59. évfolyam 37. szám (1912. szeptember 15.)