1. Archívum
  2. Jelentés a századfordulós Ménesbirtokról...

A Birtok 1868-ban magyarrá lett, különvált a továbbra is katonai kezelésben maradt Ménes és a civil Ménesbirtok. Ezekben az években igen dinamikus fejlődés vette kezdetét Kozma Ferenc és Gluzek Gyula irányításával. Ezen szemelvény első részében az akkori új alapra helyezett gazdaságba, a Ménesbirtok haszonállat-tenyészésébe pillantunk be, bemutatva a századfordulóra elért jelentős eredményeket. A ménesparancsnokok és jószágigazgatók – vagy régiesen jószágkormányzók – nagy hangsúlyt fektettek a megfelelő tenyészanyag beszerzésére, valamint az eladásra és feldolgozásra szánt egyedek állatorvosi vizsgálatára „a gazdák megnyugtatásaképpen”.

Sertéstenyésztés: Évenkint hízlaltatik két-háromezer öreg és süldő sertés. A tenyésztett nyáj a göndör szörű mangalica fajtához tartozik. A tenyészanyag szaporítására és vérfelfrissítés végett uradalmokból s földbirtokokról – úgy mint csehteleki, tompai, szalontai birtokokról – megannyi tenyészkan és süldő koca vásároltatott. A hízott sertés nyilvános árverésen szokott eladatni, de a szalonnát a mindenkori piaci ár szerint a Birtok visszavásárolja a munkások illetményei és szegődményesei számára.

Juhászat: A hazai fésűs gyapjas állományból 1881. évben rendes birkanyáj alapíttatott finom és tömeges gyapjútermelés céljából. A nyáj nemesítésére kosok Geiszt, Fazekas, Skublics, Gödeke és Fiáth-féle tenyészetekből szereztetnek be. A kiválóbb egyedekből pepineria (szerk.: törzstenyészet) létesíttetik, erre kosok csak a Bábolnai Ménesbirtokról használatosak. Az ürük hízlalása abraktakarmány adagolásával javíttatott fel, a nyári munkások élelmezésére használatosak.

Magyar fajta törzsgulya: A Birtok megfelelő minő- és mennyiségű marháról gondoskodik, ezerhétszáz-ezernyolcszáz darabról. Ezek jó hízóanyagot szolgáltatnak, igába is használatosak. Külön vágómarha tenyészet tartatik, s addig fejetnek míg napi 3 liter tejet adnak, aztán levágatnak. A Birtok a lakosság hússzükségletének fedezésére saját mészárszéket tart fenn.

Nyugati fajta marhatenyésztés: Az alkalmazottak tejilletményének céljából fejős tehenészet létesül. Kezdetekben morvaországi kistenyésztőktől néhány tucat tehén, üsző és bika vásároltatik. A gulya nemesítésére telivér simmenthali bikák importáltattak részint Bábolnáról, részint Svájcból. A tejtermelés nem csak a mezőhegyesi fogyasztást, hanem az aradi piacot is ellátja. A tenyészetről a kezdetektől törzskönyv vezettetik.
Igáserő a fogatos munkára a magyar gulyában be nem vált bikákból és felnevelt tinókból pótoltatik, a bivaly anyag erdélyi vásárokon szereztetik be.

Szöveg: Nagy-György Tamás szakügyintéző
Fotó: Mezőhegyesi Helytörténeti Gyűjtemény fotóarchívuma
Felhasznált irodalom: A Mezőhegyesi Magyar Királyi Állami Ménesbirtok rövid leírása. Juhász István Könyvnyomdája, Szeged, 1917.