1. Archívum
  2. Kossuth Lajos és Mezőhegyes

Mezőhegyesnek erős kötődése van Kossuth Lajoshoz. A híres ménes számos alkalommal feltűnik Kossuthnak a pozsonyi diétán tartott beszédeiben, leveleiben, rendeleteiben, sőt, 1849-ben Kossuth Aradra menet városunkban szállt meg. Az újkori magyar történelem legnagyobbja sok időt és fáradságot szentelt Mezőhegyesnek a szabadságharc éveiben.

Kossuth már a pozsonyi diétán tartott beszédeiben többször említi a Mezőhegyesi Intézetet. Később pénzügyminiszterként is nagy figyelmet szentelt a ménesnek. Hivatalba lépését követően, 1848 áprilisában igyekezett előmozdítani a ménes kincstári kezelésbe vételét, s 29-én Pesten átírt Batthyány Lajos miniszterelnöknek ez ügyben. A nemzeti kormány megbízásából hamarosan Csekonics János kormánybiztos és Nagysándor József honvéd őrnagy, a későbbi honvéd tábornok érkezett Mezőhegyesre, s megtekintették a ménest. Kossuth jelentésük nyomán azon dolgozott, hogy minél több ló kerülhessen ki innen a nemzetőrség számára. Mészáros Lázárnak június 1-jén írt levelében mintegy 1000 ló megvásárlását tartja szükségesnek, s felkéri a hadügyminisztert, rendelje el, hogy Bábolnáról és Mezőhegyesről „őrseregünk ellátásához… valami kikerülhessen s ekképpen legalább egy része térüljön meg azon költségeknek, amelyeket ezen álladalmi ménesek fenntartása igényel…” A ménes átvételét követően már a vérbeli gazdasági szakember szavait olvashatjuk Kossuth hadügyminisztériumhoz írt, november 22-én kelt levelében, miszerint a Mezőhegyesről „felhozondó lovakat… jó lesz eladni, s az érettök bejövendő pénzen más alkalmas olcsóbb lovakat vásárlani”.

1848. augusztus 16-án a ménes német parancsnoka, Friedrich Boxberg császári tiszt lévén csupán kényszerből tette le az esküt a magyar kormányra. Ezt követően szabotálta a kormány és a hadügyminisztérium rendeleteit. Az Intézet részéről feltűnően kevés, csupán 172 nyerges és 63 hátas lovat küldött, holott a ménesbeli lovak száma megközelítette a 4000-et, a hadügyminiszter által kért fegyverekkel „nem szolgálhatott”, nem fizette ki az országgyűlési hozzájárulást sem. Kossuth – már az Országos Honvédelmi Bizottmány élén – 1848. december 24-én elmozdította Boxberg ezredest a ménes éléről, miután az aradi védbizottmány december 20-án jelentette, hogy a mezőhegyesi tisztek osztrák érzelműek, fegyvereket rejtegetnek és a magyar katonákat románokkal és ruténekkel váltják fel. Friedrich Boxberg nyugdíjazása után is Mezőhegyesen maradt, s továbbra is igyekezett akadályt gördíteni a magyar kormány szándékai elé. Befolyása az idősebb katonák körében olyan erős volt, hogy Kossuth személyesen intézkedett a kiutasításáról. 1849. május 17-én Debrecenből levelet küldött a hadügyminisztériumnak, melyben megparancsolta, hogy az ezredesnek el kell hagynia a birtokot.

1848. december 23-án maga Kossuth helyezte Mezőhegyesre a magyar nemesi családból származó Pándy Samu alezredest, aki korábban az első tíz honvédzászlóalj ideiglenes főparancsnoka volt. Az új parancsnoknak személyesen adott utasítást, hogy pótolja elődje mulasztását – adjon fegyvereket és lószerszámokat Aradra, a Lengyel Légió önkéntesei számára. Az Intézettől egyébként az ország minden részéről szerettek volna lovakat szerezni – s érdekes, hogy az ez irányú kérelmek, levelek mindig Kossuth Lajos asztalára kerültek. Például Madarász László, az országos rendőrség főnöke 1849. január 2-án átír az ugyancsak Szolnokon tartózkodó Kossuthnak: „Debreczenbe lovak kellenek, adj nekem engedelmet, hogy Mezőhegyesről hozathassak fel vagy 10 lovat illő áron kifizetendőket.” A birtokon ekkorra már ugyancsak megcsappant a lovak száma. Kossuth egy nappal később azzal a rosszmájú megjegyzéssel küldi vissza a levelet, hogy „Mezőhegyesről alkalmas lovat alig[ha] kapsz”. A ménes 1849-ben már csak olyan magas rangú tiszteknek szolgáltatott ki lovakat, akik valamelyik délvidéki ütközetben lovukat elvesztették. Például 1849. január 11-én Kossuth Debrecenben kelt levelében utasítja Pándy Samut, hogy „Szuchodolszki Ferdinánd huszár ezredbeli százados úrnak, ki a verbászi csatákban lovát vesztette el, az álladalmi ménesből egy azonnal használható hátas lovat nyugtatvány mellett szolgáltasson ki, s tegye számításba”.

Mezőhegyes a szabadságharc idején is megőrizte kiváltságos helyzetét, s ezt nagyrészt Kossuthnak köszönhette. Csanád megye igyekezett kihasználni, hogy kebelében található a híres ménes. A megyei bizottmánytól kért lovak kiállítását Csanád szerette volna Mezőhegyesre hárítani. Másik példa erre, hogy bár Vukovics Sebő kormánybiztos Makó városát jelölte ki a Nagyszentmiklósra szállítandó katonaság gyülekezőhelyéül, a megyebeliek siettek az Országos Honvédelmi Bizottmány figyelmébe ajánlani Mezőhegyest, ami útba ejthető, nincs messze Nagyszentmiklóstól, ráadásul Közép-Európa akkori legnagyobb fedett lovardájával is rendelkezik. Kossuth még 1848 novemberében összeírást kért a fedett lovardákról, így az Országos Honvédelmi Bizottmány pontosan tudta ezt. Ennek ellenére Kossuth személyes közbenjárására sem a birtok gazdaságában is fontos szerepet játszó ménes túlzott megritkítására, sem idegen katonák itteni beszállásolására nem került sor.

A magyar honvédség főerői 1849 elején a Tiszánál álltak, ugyanakkor a Maroson túli területekkel már a szerbek rendelkeztek. Csanád megye bizottmánya a szerb portyázó seregek betöréseitől tartva, s nem kis mértékben a mezőhegyesi külhoni katonasággal szembeni bizalmatlanságuk miatt a Honvédelmi Bizottmányhoz fordult. A hadügyminisztérium február 14-én két század gyalogságot rendelt Mezőhegyes védelmére. Kossuth február 20-án, Debrecenben kelt levelében tudósítja a ménes parancsnokát a részletek felől.

Kossuth számos rendeletében feltűnik még Mezőhegyes: Például 1849. június 29-én kelt levelében rendeli Aulich Lajos hadügyminiszternek, hogy Somogyból szállíttassa Mezőhegyesre a Czindery-féle ménest,  július 18-án Aradon nyílt rendeletben utasítja Lukács Sándor kormánybiztost, hogy az Országos Ruhabizottmányt telepítse át Mezőhegyesre.

Kossuth Lajos 1849. augusztus 1-jén és 2-án tartózkodott Mezőhegyesen, s innen Aradra utazott. Három levelet írt a birtokon; kettőt augusztus 1-jére, egyet augusztus 2-ára keltezett. Egyik augusztus 1-jei levelében értesítette Szemere Pál miniszterelnököt és Batthyány Kázmér külügyminisztert Szeged feladásáról, s kéri, siettessék Görgey Artúr levonulását. A másik levélben Aulich Lajost utasította, hogy a Körös-Tisza-Maros háromszögben összezsúfolt állami javak megvédése érdekében a hadsereg feltétlenül tartsa a Tisza-vonalat. Augusztus 2-án kelt levelében a Hódmezővásárhelyről kapott híreket ismertette a hadügyminisztériummal. Az itt-tartózkodása idején Kossuth már utasításokat adott a ménes menekítésének módjára: a tenyészlovak megmentése minden áron.

A kiadatlan Kossuth-iratok közt találjuk, azt az augusztus 4-én, Aradon kelt levelet, melyben a kormányzó elnök utoljára intézkedik a ménessel kapcsolatban. Tudósítja Pándyt, hogy Benedek osztrák tábornok 8000 fős császári haderővel megszállta Hódmezővásárhelyt, s aggodalmát fejezi ki a ménes sorsát illetően. Utasítja Pándyt, hogy sürgősen lépjen érintkezésbe Dembinszky Henrik altábornaggyal, s „tőle tudja meg, hogy táborával az ellenség előnyomulásának elejét veheti-e vagy nem?, s ha nem, úgy a kapott szóbeli utasítás szerint legalább is a fajmént onnan tovább szállítani siessen”. A parancsnok futárt küldött Dembinszkyhez, ám az altábornagy evakuálást elrendelő parancsa elkésett – 1849. augusztus 7-én osztrák lovas különítmény foglalta el Mezőhegyest.

Szöveg: Tarkó Gábor képzési igazgató
Forrás: Kossuth Lajos és Mezőhegyes. In.: Mezőhegyes városi havilap (Hegyesi Napok különszám), Mezőhegyes, 2005. 1. p.
Képünkön a ménesparancsnoki épület látható, melynek eredeti, csukott emeleti verandáját 1900 táján lecserélték a ma is látható, a korban divatos svájci arabeszkes stílusú faverandára. A képen még a csukott veranda látható, tehát még a 19. század végén készülhetett. Ma ennek az épületnek a déli oldalán látható Kossuth Lajos emléktáblája. Forrás: Mezőhegyesi Helytörténeti Gyűjtemény fotóarchívuma