1. Hírek
  2. Szondázó kutatás a Hangai-épületen

A „Hangai” eredetileg vendégfogadó és postakocsi-állomás volt, legújabb kori nevét a csanádpalotai származású Hangai Tamásról kapta, aki a 19-20. század fordulóján működtette. A Jung József tér 1. szám alatti ház története jóval korábbra nyúlik vissza. Jung József 1789-től 1795-ig irányította az építkezéseket Mezőhegyesen, a ház az ő tervei szerint épült 1789-ben, késő-copf stílusban. A ménesközpont része, mégis az északi kapun kívül, hátrább áll, mint a többi épület.  A Pest-Arad közötti postakocsijárat állomása volt, nagyobb teret hagytak előtte, hogy a kocsik meg tudjanak fordulni. A fogadóhoz hátul nagy, kerítéssel védett udvar csatlakozott, melynek végében hajdan a kocsiszín és az istálló kapott helyet. A tizenegy tengelyes ház boltozott földszintjén balra volt a posta és a postáslak, középen volt a vendéglő, jobbra pedig a bérlőlak. Az emeletre ma is az eredeti fa-bábkorlátos lépcsőkön mehetünk fel. Itt egy nagyterem és kilenc vendégszoba volt. A reformkorban a lovak vásárlásával megbízott hadtáptisztek, a tehetős vendégek, hétköznapokon huszárok, tisztek vehették igénybe. Olyan jelentős személyiségek jártak a falai között mint az itteni lótenyésztést tanulmányozó gróf Széchenyi István, Kossuth Lajos kormányzó elnök vagy I. Ferenc József osztrák császár és magyar király.

A Mezőhegyesen vásárolt méneseket hajtó csikósokat Ómezőn, a Csikóscsárdában szállásolták el. A 19. század végén is íratlan szabály volt a két hely közti átjárhatatlanság: a civileket nem látták szívesen a Hangaiban, a katonákat szintén nem a Csikóscsárdában. Ez a szokás élt még a két világháború között is. Csanádi István – aki maga is huszárként szolgált Mezőhegyesen -, így ír erről: „Bizony, a magyar virtus és a jó magyar bor gyakran produkált kisebb vagy nagyobb verekedéseket. Főleg zsoldfizetés után vagy munkaszüneti napokon, estéken…” (Id. Csanádi István: Mezőhegyesi műemlékek és emlékezések. Mezőhegyes, 1996. 17. o.)

vendégfogadók, kocsmák és   m á s o d o s z t á l y   harmadosztály f i z e t
sorszám: csárdák megnevezése: I. II. III. IV. kisebb nagyobb ft kr észrevétel:
27. Mezőhegyesen nagy fogadó     1       20   Nagy hodály
27. Mezőhegyesen másik fogadó     1       20   Kis hodály
27. Mezőhegyesen fürdőház kocsma           1 5    

Mezőhegyesi vendégfogadók, kocsmák és csárdák összeírása. (1849. július 12.)

A Nagy hodály a Hangait, a Kis hodály a Csikóscsárdát jelöli. A fürdő és kocsma azonosítása bizonytalan. Valószínűleg az Emberkóroda (kórház) épületében lehetett. Gőzfürdő biztosan volt itt, de ez inkább csak a betegek felépülését szolgálta. Idős emberek elmondása szerint az épület udvarán volt egy hatalmas emésztőgödör. Ha itt volt a fürdő, ez lehetett a fürdőből származó szennyvíz emésztője. A kocsma a fürdő ma is létező kiszolgáló épületében működhetett anélkül, hogy zavarta volna a betegeket. (Tarkó Gábor: Mezőhegyes 1848-49-es története a Csanád vármegyétől maradt iratokban. Szakdolgozat, 2000, 46. o.; 50-51. o.)

A helyi szakképző iskola Kisintézetét (ma Expressz ABC, Posta utca 1.) 1980-ban sikerült elcserélni az eléggé romos állapotú Hangai-épületre. A védett műemlék teljes külső és belső felújítása megyei segítséggel 1987-ben valósult meg, a következő évtől szakközépiskolának adott otthont. A felújítási munkálatok a műemlék-felügyelet szigorú ellenőrzésével zajlottak. Jelenleg a Ménesbirtok iskolájának tantermei, könyvtára, boltozott pincéjében borospince található itt. A ház a jövőben a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság központi irodaépülete lesz – interaktív látogatóközpont, ajándékbolt és kávézó is helyet kap benne.

A Ménesbirtok reprezentatív központjának építészeti koncepcióját elkészítő DAW Építész Stúdió megbízásából Gömöry Judit okleveles festő-restaurátor, műemléki restaurátor szakértő a műemlék épületek homlokzatainak szondázó kutatását végzi. A tervezési fázisban a homlokzatok színtervének pontosításához szondázó festő-restaurátori kutatás szükséges. Társaságunk illetve Iskolánk műszaki munkatársai segítségével megkezdték a festékrétegek úgynevezett roncsolásos vizsgálatát, mechanikus eljárással. A vizsgálatokat a homlokzaton a feltételezhetően információkat hordozó területeken; főként a párkányzatok, egyéb építészeti tagozatok védettebb felületein végzik. Erre azért van szükség, hogy az épület helyreállításakor az eredeti formát, eredeti színvilágot állíthassuk vissza. A munka gondosan összeállított kutatási terv szerint zajlik.

Szöveg: Tarkó Gábor képzési igazgató
Fotó: Mezőhegyesi Helytörténeti Gyűjtemény fotóarchívuma, Kerekes György képeslapgyűjteménye; Nagy-György Tamás szakügyintéző és Tarkó Gábor képzési igazgató